Akkor most már tényleg elegem van mindenből, de főleg magamból! Megtaláltam a kedvenc farmeromat a szekrény mélyén. (Igen, tudom, tényleg jó ötlet volt, hogy végre rendezzem el a szekrényemet.) Először baromira örültem neki, mert már mióta kerestem, majdnem örömtáncot is jártam. Aztán jött a fekete leves. Jó sötétfekete leves. Fel akartam venni, hogy még jobban érezzem magamat. Már amikor a combomon húzta fel, akkor éreztem, hogy itt gáz lesz, aztán lett is. A cipzárt csak félig tudtam felhúzni, hogy begomboljam a hasamon a nadrágot, arról még végképpen szó sem lehetett. Hogy lehet ilyen kegyetlen az élet velem? Majdnem sírtam! De komolyan. Megviselt ez a mai nap.